Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

TúraMan

2018.05.24

-Domonkos vagyok, 29 éves budapesti lakos, köztisztviselő és kb 3 éve dolgozom Józsefvárosban az önkormányzatnál a városépítészeti irodán, mint ügyintéző. Újbudán lakom és nagyon szeretek kirándulni.

-Miért mit jelent neked a természet?

-Nekem a természet egy másvilág. Egy olyan hely, ahova ki tudok vonulni a városból, az emberalkotta környezetből. És így az ember visszatalál egy kicsit a természeti énjéhez, közelebb kerül az állati önmagához - jóértelemben értve.

-Akkor ez a rousseau-i "vissza a természethez" felfogás nálad abszolút érvényesül?

-Hogy bármennyire is az ember csinált magának egy civilitzációt, mégis a lelke mélyén az ember, mint az állatok is, egy természeti lény... Én is a természetben érzem igazán jól magam. Visszavisz, visszatalálok önmagamhoz, egy olyan lényemhez, ami bennem van, de a civilizációs világban amúgy el van nyomva bennem. Bennem is van valahol egy állat, és ezt ott tudja megélni az énem. A másik, hogy én hiszek Istenben. És a természetet Isten teremtette, az ő alkotásai az állatok, a növények. Erre rácsodálkozni, és rádöbbenni nagyon szeretek. Illetve minden évszakban találunk valami kis szépséget. Főleg Magyarországon, mondjuk ezt ismerem a legjobban.

-Miért jársz kirándulni?

-Nyugtat, harmóniába kerülök önmagammal, akár egyedül, akár másokkal megyek, illetve rácsodálkozhatok a teremtett szépségekre.

-Akkor ennek több értéke van szerinted, mint az emberalkotta dolgoknak, úgy gondolod?

-Nem-nem, én nagyon szeretek a városban is sétálni és nézelődni. Sőt, kifejezetten jó dolog. Csak ugye a sok idegen ember nincs a természetben, mert azt én nem annyira szeretem. Persze volt már rá példa. Én ha elmegyek kirándulni, akkor nem szeretek másokkal találkozni, inkább csak állatokkal.

-De azok is idegenek, nem?

-Igen, de ők ott laknak, és ott te vendég vagy. Illetve a természetben az idő sokkal inkább relatív, mint a városban. Nem azt nézed, mint a városban, hogy mikor jönnek-mennek a járművel, mikor kapcsolódik fel a közvilágítás, hanem hogy mikor megy le a nap, mikor jönnek elő az első állatok az erdőben. Az idő a természethez sokkal inkább köthető, vagy az idő múlása sokkal inkább egy természeti dolog, mint amit az ember hozzá párosított.

-Mi volt a leghosszabb idő, amit egyhuzamban odakint töltöttél a természetben?

-Az kb 8 nap volt, amikor Kéktúráztam a volt barátnőmmel. Megcsináltuk az első szakaszt, 150 km-t, sátraztunk és azért átmentünk falvakon és találkoztunk 1-2 "idegenekkel", azaz állatokkal. Ami mindig nagyon érdekes. Pl. mikor mondjuk nem ijed meg az állat az embertől, észlel, de nem megy el, és akkor néz, és szemeztek. A kutya az egy háziállat, az más, az nem vadállat.

-Milyen túrákat szeretsz?

-Mondjuk ez helyzetfüggő, meg alkalomfüggő. Legyen távolság. Azt nagyon szeretem, mikor látom magam előtt az utat. Látod a célt, tudod mennyi időm van, tudom hogy kell haladni, kiszámolom, mikor megy le a nap, felmérem a lehetőségeimet. Ezt szeretem. Meg az életben is jó látni, ha vannak előttem célok, és látom, hova tartok, látom, mennyit tettem meg eddig, mennyi van még hátra, és nagyjából érzem, mik várnak az úton. Csak úgy nagyjából tudod, hova kell megérkezned. Vagyha nem is látom, akkor el tudom képzelni, a táblákból leolvasni, mennyi út áll még előttem.

-Úgy voltál már túrázni, hogy csak úgy mentél, nem tudtad, hova mész, csak mentél, majd kilyukadsz valahova?

-De, pont nemrég volt, hogy lementünk az ösvényről, és elindultunk random, semmi csapás nem volt, csak tudtuk, hova kell kilyukadni, GPS alapján gyalogoltunk. Volt hogy jó helyre értünk ki, mikor jól jártunk, de volt, mikor megszívtuk, mert a GPS-en nem volt jelölve a csumbuly, vagy egy meredek hegyoldal, nem úgy van jelölve... Ezeket pl. elkerülheted, hogyha a kijelölt úton haladsz, de hogyha nem térsz le az útról, akkor nem is fedezheted fel ezeket a szépségeket, amiket amúgy útközben nem látnál. 

Céltalanul azért nem szoktam menni. De egyedül is voltam már így, letérve az útról. Olyan volt már, hogy a Mátrában elindultunk, rögtönöztünk, nem tudtuk, pontosan hol lyukadunk ki. De a kezünkben volt a térkép, adott helyen volt a kocsi, tudtuk, hányra kell visszaérnünk, és elindultunk, és a helyzet szülte, hogy továbbmenjünk, vagy visszaforduljunk. Pl. hogy sötétedés előtt most bevállaljuk-e még azt a kb 2 órás utat, vagy sem, bevállalod-e sötétben, vagy sem. Én ezt is szeretem.

-Ilyenkor nem félsz? Vagy inkább izgalmas?

-Nem félek, inkább azt szeretem, hogy felfedezhetem az utakat, ahol még addig sosem jártam. Vagy ha van olyan hely, ami nem turistaút, akkor olyan helyeket deríthetek fel, ahol még senki nem járt. Vagy az, hogy találok dolgokat. Pl. állatcsontokat, vagy... hűtőszekrényeket... ;) Olyan állatoknak az odúit, fészkeit találom meg, amiket amúgy az útról nem látnám. Nem véletlen vannak helyek, ahol ki van írva, hogy "Ne térj le az útról!" - mert nyilván, akkor szétcseszed a környezetedet. És van, ahol tényleg ez van. Pl. ha egy szilagyepen mész, akkor tényleg fokozottan védett virágokkal van tele, akkor tényleg ne menj le róla. De ha lemész róla, akkor azért írják ki, hogy tömegestől ne menjenek le az útról az emberek. De mondjuk ha lemész egyedül róla, az azért nem pusztítja el a környezetet azért.

-Tehát akkor az a lényeg, hogy legyen távolság, legyen cél?

-Az sem baj, ha nem látom a célt. Meg hogy olyan emberekkel menjek, akiket szeretek. Vagy akikről tudom, hogy jó lesz eltölteni egy napot, vagy egy túrát. Meg a nem várt dolgokat is szeretem. Mikor az átagosnak ígérkező túrából egy tök izgalmas lesz. Olyan helyzetek teremtődnek, amikre amúgy nem számítanál.

-Elmész még ilyen túrákra?

-Volt már, igen. És ilyenkor mindig történik valami meglepetés. Nincs átlagos túra. Mégha azt gondolod, hogy az lesz, akkor sem. Valamit látsz, vagy valamivel, vagy valakivel találkozol. Vagy pl olyan környezet, természeti körülmények, ami teljesen átlagosnak ígérkezik, de a végére pl. szarrá ázol, vagy szétsülsz.

-

(folytköv)