Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Magyarként Bolíviában

2018.05.29

- Szia Heni, úgy értesültünk, hogy nem régiben Bolíviában töltöttél 2 és fél évet. Kérlek, mesélj nekünk, mi a Bolíviába kerülésed története?

- Így igaz, 2015 januárjában költöztem Bolíviába. Eredetileg csak 1 évet terveztem maradni, de végül 2 és fél év lett belőle… J

Bolíviába kerülésem története pedig egy amerikai gyermektáborban kezdődik, ahol 2014 nyarán dolgoztam. Már ott is kultúrsokkban volt részem, persze a szó pozitív értelmében, ugyanis a táborban dolgozók jelentős része más országokból, más kultúrából jött. S ebben a táborban ismertem meg a leendő férjem, aki Bolíviából származik. A nyár vége a tábor végét és a Magyarországra való visszatérést is jelentette, majd nem sokkal visszatérésem után a párom felhívott, hogy szeretné, ha kimennék, hozzá Bolíviába, én pedig gondolkodás nélkül igent mondtam a meghívásra. Ezt követően mindketten nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy megteremtsük a szükséges anyagi forrásokat a külföldre költözéshez.

- Wow, ez nagyon merészen hangzik. Mik voltak az első benyomásaid Bolíviáról?

- Az igazság az, hogy Bolíviába érkezésem előtt a sok munka miatt alig volt időm utánanézni, hogy ott mi is várhat majd rám, így sok mindennel csak ott szembesültem…

Én La Paz-ban laktam, mely magas fekvéséről (3600-4100 m) ismert. A magassághoz való hozzászokáshoz a kokalevél rágcsálása segíthet. Érdekesség, hogy a kokalevél, melyet a helyi lakosok legálisan rágcsálnak - annak a kokacserjének a kiszárított levele, melyből más, (illegális) eljárással a kokaint is készítik.

La Paz-ba érkeztem után az első nagy rácsodálkozásom az volt, hogy a házak többsége nincs befejezve, lefestve. Később megtudtam, hogy ez azért van, mert csak annak kell egy bizonyos adót fizetnie, aki már befejezte a házát. Valamint nagyon sok kisbolt és utcai árus van, Bolíviában ritka és drága a szupermarket, McDonalds pedig nincs is.  Az emberek nyitottak, és kedvesen becézgetik az eladók leendő vásárlóikat.

Továbbá nagyon sok minibusz van, amit közlekedésre használnak, ezekre a buszokra bármikor és bárhol fel lehet szállni, buszmegállót nem érdemes keresni. Aki nem ismeri a rendszert, ami szerint a buszok járnak, annak elég kaotikusnak tűnhet Bolívia, de az idő múlásával már sikerült megtanulnom, hogy mi alapján és mennyiért tudom az egyes buszokat használni. Nagyon sok a „cholita”, a népviseletbe öltözött nő, a kultúrát erősen őrzik Bolíviában, melyet rengeteg hagyomány is őriz.

- Ez nagyon érdekesen hangzik. Esetleg tudnál mesélni nekünk bővebben a bolíviai hagyományokról?

- Igen, persze. J

Bolíviában imádtam, hogy az emberek őrzik a kultúrájukat, s szokásaik mindennapjaik része.

Minden minibusz sofőrje hangosan hallgatott bolíviai dalokat, ritmusokat. S nagyon sok különböző stílusú népzene létezik, mindegyikhez más-más néptánc és viselet tartozik, melyet minden évben több alkalommal is előadhatnak, s kétség kívül a legnagyobb eseménye ennek az Oruro-i karnevál, ami egy világhírűen nagy karnevál.

Valamint az emberek nem közömbösek egymás iránt, hanem szokás mindig ugyanahhoz az eladótól vásárolni, akit Caserita-nak neveznek, s idővel az eladó kedvezményekkel hálálja meg, hogy vásárlója visszajár hozzá.

Minden év januárjában megrendezésre kerül egy Alesitas nevű mini piac, ahol minden megtalálható az ő miniatűr változatában. Tehát lehet mini házat, autót, pénzt, diplomát stb. venni. Ez a vásár attól igazán különleges, hogy úgy tartják, aki ott vásárolni valamilyen miniatűr dolgot valakinek, az aki azt ajándékba kapja, a következő évben valósággá válik. Sajnos magunknak nem vásárolhatunk be következő évi kívánságainkból, a kívánság csak akkor válik valósággá, ha azt ajándékként kapjuk.

Továbbá hagyomány, hogy a házak építése alatt egy (halva született, vagy természetes úton meghalt) bébi lámát temetnek el, melyet a földanyának ajánlanak, s az ő segítségét kérik, hogy az építkezés és a későbbi ott lakás során minden rendben legyen a házzal. Ezenkívül minden új házat, üzletet megszentelni, s minden februárban évente egyszer ezt az eseményt megismétlik. Ez azt jelenti, hogy lufikkal és girlandokkal feldíszítik a házat, majd tiszta szesszel meglocsolják a sarkokat. Ezzel is a ház épségét biztosítják, s kívül tartják a rossz szellemeket.

A felsoroltakon kívül megannyi tradíció, illetve annak megnyilvánulása létezik, a város központjában található boszorkánypiacon pedig minden szükséges eszközt és kelléket beszerezhetünk, ami a különböző rítusokhoz szükséges.

És mindezek az ősi főleg földanyához szóló hagyományok erős keresztény hittel párosulnak, ami nagyon érdekes ötvözetet ad.

Bolíviában élni nagyon izgalmas tapasztalat volt, örülök, hogy részese lehettem. J

- Köszönjük a részletes beszámolót, valóban nagyon érdekes és életre szóló élménnyel gazdagodtál! Reméljük ez másokat is más kultúrák megismerésére bátorít!